"Tizenkét évesen kezdtem az egészet, de a kedvenc mindig valahogy a magasugrás volt - kezdett bele a kezdetekbe, azok felelevenítésébe. - Tizennégy évesen nyáron sikerült valahogy átugrani a százhetvenöt centit, és azt hiszem, itt vált egyértelművé, hogy merre veszem az irányt. Annak ellenére, hogy próbáltak a hétpróba felé terelgetni, és sokszor az eredményeimet figyelembe sem véve mondták, hogy nem lesz belőlem magasugró, azt hiszem, egész jól sikerült erre rácáfolni. Tizenhat évesen már száznyolcvan centinél jártam, majd tizenkilenc éves koromra a száznyolcvanöt centit is átvittem. Ezek után a következő években nem sikerült tovább fejlődni, sérülések, edzőváltások és efféle élsporttal járó apróságok hátráltattak. Mindig is célom volt, hogy Amerikában járjak egyetemre, és kétezer-tízben sikerült kijutni az akkor még Western State College nevű egyetemre, amely ma már Western State Colorado University. Ez persze egy újabb edzőváltással járt, és egy teljesen más szellemben zajló felkészüléssel. Itthon továbbra is édesapámmal készültem és készülök most is, de a kintlét az első két évben megzavart, és száznyolcvan-száznyolcvanötnél még mindig nem jutottam feljebb."

Na de aztán...

 

"A harmadik év volt a fordulópont, amikor azt mondhatom, végre kiismertük egymást az ottani edzőmmel, Chris Bradforddal, és egy sokkal jobb és testre szabottabb felkészülést tudtam végigcsinálni. Ebből aztán végre megszületett az előrelépés, és jöttek az egyéni csúcsok, versenyről versenyre. Annyit tudni kell a kinti szezonról, hogy korábban kezdődik, mint Európában, ezért már korán, sokszor szeptember-október környékén kezdődik az alapozás. A fedett és a szabadtéri idény között egy-két hét van csak, ami nem tesz lehetővé még egy felkészülést a nyári szezonra. Minden évben két csúcsformát terveztünk, az elsőt a division kettes fedett pályás bajnokságra, a másodikat pedig a kintire májusban. A fedett pályám valószínűleg ennek az egybefolyó versenyszezonnak köszönhetően volt szembetűnően jobb. Idén megpróbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni a szabadtéri versenyekre, és ebből lett a százkilencvenegy centi. Most sokkal jobb állapotban kerültem haza, mint a megelőző években. Összességében én pozitívan látom a kintlétemet, és még ha voltak is olyan pontok, amikor a hátam közepére kívántam az egészet, nekem nagyon sokat segített, hogy kikerülhettem az itthoni körforgásból."

Most viszont már újra itthon van, szándékai szerint elindul az országos bajnokságon is augusztus 3-án Székesfehérváron - előtte egy olaszországi és két finnországi verseny szerepel a naptárában -, aztán pedig következhet karrierje első Európa-bajnoksága, augusztus 12-étől (a női magas selejtezőjét 15-én délelőtt, a döntőjét 17-én, tehát a záró nap délutánján rendezik), Zürichben. "Az idei cél a százkilencvenöt centiméter, de az álom a kétméteres magasság, amit egyáltalán nem látok lehetetlennek. Egy dolog a sok közül, amit kint megtanultam, az a pozitív hozzáállás" - árulta el magáról a 173 centi magas magasugróhölgy. Ahogy azt is megtudtam tőle, róla, hogy a világ és Európa-bajnok, fedett pályán világcsúcstartó (208 cm) svéd Kajsa Bergqvist a kedvence, mondhatni példaképe, vagy hogy civilben reklámfotózással is foglalkozik. Tavaly egyébként már két világversenyen is elindult: júliusban, az Universiadén, az oroszországi Kazanyban a selejtezőben kiharcolta a döntőbe kerülést, ahol az elsőre abszolvált 180 centi után nem sikerült a két nappal korábban ugyanott átugrott 184, így 10. lett. Az év fő versenyén, a világbajnokságon pedig a szintén oroszországi Moszkvában a selejtező jelentette számára a végállomást 183-mal.
A világversenyrutin tehát alakul.

(Forrás: Magyar Atlétika Mihályi András szemüvegén keresztül - http://magyaratletika.blog.nepsport.hu/archives/2014/07/02/Szabadteren_is_190_felett/)